A mi dalunk szebben szól bárki más dalánál,
Csengőbben, tisztábban a mások dallamánál,
Szándékunk fehérebb, a frissen hullott hónál,
Mi egymást akarjuk. Így egyszerűen, tisztán.
Én Téged szeretlek és Te is szeretsz engem,
Ki mondhat mást, ki szólhat e szerelem ellen,
Néma csókjaink többek ezer ígéretnél,
Egyetlen pillantásod százezernyi percnél.
Vállallak téged tűzön-vizen át, mindenkor,
Ösztönösen, mindenki előtt és mindenhol,
Tedd a szerelmemet pecsétként a szivedre,
Tiédet mindörökre bezárom lelkembe.
A kulcsot eldobom, nem akarom felnyitni,
Többé lelkemből szerelmedet elveszíteni.
Mostantól Veled vagyok mindig, végsőkig ha kell,
Nem választhat minket szét, sötétlő félelem.
Mikor ölemben ülsz, az idő valahogy megáll,
Nézem szép szemeid, s arcod vonulatát,
Már holnap van, de még érzem bőröd illatát
Törékeny kezed kedves, lágy cirógatását.
Az idő telik, ez a pillanatok sorsa,
De forró szerelmünk az élet sava-borsa,
Ez az, miért érdemes harcolni és élni,
Ha nem marad más, akkor is örökké remélni.