Szerelem virága

  

Kibújt egy szépséges, kicsi fehér virág,

Igazi szerelem öntözte talaját,

Csókoktól virult levele, virágja,

Gyorsan erősödött gyenge szára.

 

Együtt néztük és egyre jobban tetszett,

Tápláltuk, védtük és nevelgettük Veled.

Egyszercsak jött valaki és gondolt egyet,

Elvágta szárát és durván rálépett.

 

Jégcsapok lógnak didergő szivemen,

De még dobog, lüktet fázósan, hidegen,

Majdnem kialudt a tűz, durván kioltották,

Marhabőr-csizmával újra széttaposták.

 

Hiszem, hogy Veled kihajt újra,

Maradt annyi mag, hogy elkezdjük újra,

Most a földet magam fogom locsolgatni,

Nemsokára kihajt és lesz mit egymásnak adni.