Bárcsak találkoznánk, bárcsak segíthetnék,
Bárcsak mától örökre melletted lehetnék.
Mikor egyedül vagy, most megölelnélek,
Ha most itt lennél velem, ölembe vennélek.
Csókolnálak, simogatnálak, becéznélek,
Ajkaidnál gyengéden megérintenélek.
Hallgatnálak hosszan, érezném a lelked,
Vonzásába fogna, gyönyörű tekinteted.
Kezeinket szorosan összekulcsolnánk,
Testedet testemmel szelíden összefonnánk.
Akkor ott átjárna a legédesebb áram,
Amely oly régóta legszentebb vágyam,
És éreznénk a szerelmet, a titkos erőt,
Az álmokat, a vágyat, az édesen felemelőt,
Ha most itt lennél velem minden tiszta lenne,
Igaz szerelmünk forrón tovább erősödne.
Tekintetünk mélységéből rejtett vágy törne,
Szavak nélkül is értenénk, bármi történne,
Két ember életében a legszentebb titok,
Mikor szerelmes szivük hangtalan összeforr.
Egyetlen testté válnak, egy lélek lesznek,
Egyet akarnak ezután, bármit is tesznek.
A nagy titok, az egymás felé forduló vágy,
A bajban is, most is, mindig egymásra talál.
Szeretlek és nem tehetek semmit értünk,
Most nem hagyod, itt ülök tehetlenül.
A csodálatos pillanatokra gondolok.
Ez most a te csatád és te megharcolod. Értünk.