Téged látlak

 

Kecses, hajlékony alakod látom,

Szélfútta kalászos búzamezőn,

Mint egy édesen suhanó álom,

Könnyedén, kecsesen, lengedezőn.

 

Ha kékvizű, hűs folyóba nézek,

Fodrozódó vízben látom az arcod,

Szép vonásaid már bennem élnek,

Csengő hullámokból hallom a hangod

 

Éjszaka ha felnézek az égre,

Ezer csillag fénye kacsint szemeidből,

Tekinteted mint holdsugár, éget,

Barna szemeid mélységes mélyéből.

 

Édes kezed szorítását érzem,

Ha tavaszi szellő lágyan átölel,

Puha bőröd illatát idézem,

Ha bimbózó, virágos rét van közel.

 

Mint parkban játszó gyerek, a lelked,

Lelkemmel együtt játszol a homokban,

Sugárzó arcod, szép tekinteted,

Üstökösként repül éji csillagokban.