Szeretlek téged, mint még soha senki mást,
Csak arcodat látom, szemeid mosolyát.
Szád édes vonalát, tekinteted mélyét,
Homlokod vonulatát, ajkaid ívét.
Aludj édesen tovább, én majd álmodok,
Gondolataimban csak veled szárnyalok.
Lelkünk finom, harmatzöld pázsiton pihen,
Egymást öleljük a végtelen perceiben.