Nem hiszek a véletlen, vak órásmesterében,
Találkoztunk. Így volt megírva a Sors könyvében.
Valaki utainkat már előre kiötölte,
Szerelmes vágy zsinegével szorosra kötötte.
Szerelem lángjai feketén sötétlő éjben,
Fellobognak vágyakozó, tüzes szenvedéllyel,
Felemésztenek mindent mi szomorú és régi,
Megtisztul a lélek és csak új szerelmét félti.
Nézem a napot, tekinteted sugárzik vissza,
Éjszaka emlékezetem is szavaidat issza,
Hűségünk hajnalán, egy új élet kezdetén járunk,
Szivünk a másikét keresi, ez egyetlen vágyunk.
Örök édes titok, a vágy végzetes vonzása,
Két lélek szerelmének ki nem apadó forrása,
Mi neked fáj, már engem is véresen megsebez,
S örömem, ujjongásom, a te lelkedben ébredez.