Találkozás

 

Nem hiszek a véletlen, vak órásmesterében,

Találkoztunk. Így volt megírva a Sors könyvében.

Valaki utainkat már előre kiötölte,

Szerelmes vágy zsinegével szorosra kötötte.

 

Szerelem lángjai feketén sötétlő éjben,

Fellobognak vágyakozó, tüzes szenvedéllyel,

Felemésztenek mindent mi szomorú és régi,

Megtisztul a lélek és csak új szerelmét félti.

 

Nézem a napot, tekinteted sugárzik vissza,

Éjszaka emlékezetem is szavaidat issza,

Hűségünk hajnalán, egy új élet kezdetén járunk,

Szivünk a másikét keresi, ez egyetlen vágyunk.

 

Örök édes titok, a vágy végzetes vonzása,

Két lélek szerelmének ki nem apadó forrása,

Mi neked fáj, már engem is véresen megsebez,

S örömem, ujjongásom, a te lelkedben ébredez.