Rád gondolok mindig, gondolatban meg-megállva,
Zajos nappalokon és magányos éjszakákban,
Messzi utazás közben, gazdag est-ebédkor,
Éjjeli virrasztásnál és kora ébredéskor.
Rád gondolok reggel, amikor munkába megyek,
Látom szép mosolyodat, pajkos nevetésedet,
Mozdulataidat, mikor az utcán sétálunk,
Ölelésedet, mikor egy pillanatra megállunk
Szerelmes álmaimat csak a hajnal tépi szét,
De addig szivem egész éjszaka rólad mesél,
Álmomban együtt vagyunk, közelséged érzem,
Hajadat, arcodat, gyönyörű szemeidet nézem.
Mikor rád gondolok karcsú kezeidet fogom,
Arcomhoz emelem és ujjaid csókolgatom,
Ölembe veszlek és magamhoz szorítalak,
Álmomban is érzem csodálatos illatodat.
Mindig veled ébredek és veled alszom el,
Gondolatom örökké körülötted neszel,
Kerülgetlek mint nyíló virágot a tavaszi szél,
Látom, hogy forró testünk, ma is szorosan összeér.
Rád gondolok most is, hiányod átjár mint a szél,
Együtt vagyunk mindig, szivünk már egy nyelvet beszél,
Szerelmes gondolataink egymás körül forognak,
Zúgó szelek már tavaszi üzenetet hordoznak.