Hiszel abban, hogy első látásra végbemegy minden?
Hogy lelkünk egymás felé fordul, szellemünk megpihen?
Mit mond szived ott legbelül, mit tanácsol a lélek?
Amikor szemeiddel újra a tükörbe nézel?
Sokan mondanak sokféle meg nem gondolt dolgokat,
Dolgozik bennünk a büszkeség, a hiú öntudat.
Emeld fel szemeid a földről és lásd meg a napot,
Ne csak a múltat és mát nézd, hanem keresd a holnapot.
Lelkünk sok mély sebből vérzik, nincs olyan ki bekösse,
Nem engedünk közel senkit, ki gyógyítva érintse,
A fájdalom nem múlik, kell az édes gyógyszer nagyon,
Tudod, hogy csak egy másik lélek segíthet e bajon,
Segítséged nem lesz, lelked hangjait csak te hallod,
Bár távolból talán én is érzem halk indulatod,
Segítenék, de kőfaladon átjutni nem tudok,
Várok míg résnyire megnyitod tövises várkapud.
Talán egyszer sziklabástyádból elindulsz lefelé,
Talán hiszel abban, hogy máshol is lehet menedék,
Hiszel abban, hogy mindez első látásra végbement?
Hogy lelkünk már egymás felé fordult és szellemünk megpihent?