De jó is lenne... (ars poetica)

Nyitott a lelkem, nyílt lapokkal játszom,

Nem takarhatom el az igazságom.

Ami lelkemben van, az a számon is,

Elmondani mit gondolok, ha bánom is.

De jó lenne...

Lelkem vágyik Rád, tagadni nem tudom,

Szeretni akarlak, öntudatlanul.

Veled lenni mindig, de jó is lenne,

Két ember örök, virágzó szerelme.

De jó is lenne...

Minden nap látni gyönyörű arcodat,

Elmondani bátran a gondjaidat,

Ha sírsz, letörölni könnycseppeidet,

És ha nevetsz, együtt nevetni veled.

De jó is lenne...

Ha beteg lennél, ápolnálak téged,

Eget és földet megmozgatnám érted,

Csillagot lehozni nem tudok az égről,

De ha szomjas lennél, vizet hoznék mélyről.

De jó is lenne.

Amit kérsz, én megadok mindent Neked,

Azok közül elsőként szerelmemet,

Nincs akkora veszély, nincs olyan halál,

Mi ilyen erős kapocsnak ellenáll,

De jó is lenne...

Sétálni együtt egy szép parkban Veled,

Elnézni bátran a sudár fák felett,

Összebújni szorosan mikor fúj a szél,

Melegíteni kezeid, ha itt a tél.

De jó is lenne...

Elmenni Veled csoda vidékekre,

Szélfútta, téli, sziklás fenyvesekbe,

Nyári melegben, vízesések alá,

Őszi erdők szines lombjai alá.

De jó is lenne...

Repülni az égbe, felhők tetejébe,

Leszállni onnan, barlang hűvösébe,

Menni együtt a hétköznapok útján,

Meg-megállni a szép ünnepnapoknál.

De jó is lenne...csak Veled.